Énekeljünk JÁTSZÓTERET!

2011. szeptember 24-én, szombaton egy közeli városban énekeltünk, Mendén. Bár az új CD-nk próbái és felvételei teljes erővel folynak mégis boldogan mondtunk igent erre az újabb felkérésre. Természetesen ez is jótékonysági koncert volt, nem is akármilyen! :) A befolyt adományok egy mendei játszótér felépítésének első lépéseinek költségeit fedezték, a gyermekek legnagyobb örömére. :o)

Mendén korábban – a Polgármester Úr elmondása szerint – még nem szólalt meg a GOSPEL, úgyhogy nagyon örültünk neki, hogy ezt a műfajt, a jó hírt, Isten „megénekelt szeretetét” mi mutathattuk be először a vendégeknek. A dalaink természetesen most sem szólhattak másról, mint Isten csodálatos kegyelméről és szeretetéről!

Jó volt látni a közönség soraiban a csillogó szemű gyerekeket is, akik gondoskodtak koncert közben is mindenről. Ha kellett, akkor Dáninak segítettek a sorok közül vezényelni, vagy éppen segítettek „eltüntetni” néhány süti-vásáros édességet. :)

Talán nem mindenkit az hozott el a koncertre, hogy Isten gondviseléséről halljon, mégis hisszük, hogy senki se távozott anélkül, hogy magával ne vitte volna a szívében énekeink egy-egy sorát. Bízunk benne, hogy valóra válnak az ének szavai, és a felépülő játszótér mindig emlékeztet majd mindnyájunkat:

„Nem tévedhetsz el, ha csak benne bízol,
erőt ad az Úr, ha döntened kell.

Megvigasztal majd, ha elfáradnál.
Ő nem hagy egyedül, Ő a legjobb barát.”

Legyen így! :-)

Gospel a SZIGET-en – egy Szigetlakó szemével (igaz történet alapján)

„A Szigeten nem gondolkodik az ember, nem tervez, vagy ha mégis, akkor egyszer csak azon veszi észre magát, hogy teljesen máshol van, mint szeretne és bár el akart menni erre vagy arra a koncertre, de elfelejtette, vagy teljesen máshol volt éppen, mert annyi ember van a Szigeten, annyi „érdekes arc”, annyi program, hogy általában az ember csak sodródik. Sodródik a tömeggel…

A Sziget főtere felé haladva már messziről hallatszik a nagyszínpadról a Ben L’oncle Soul mély basszusa. A tömeg arra megy, hát mi is arra sodródunk a haverokkal. Jó lesz a színpad előtt zúzni… A Civil Szigetet elhagyva már fel is tűnik a nagyszínpad, az óriáskivetítők, a fények. Az egyre sűrűsödő embertömegben kicsit lassabban tudunk már csak haladni. És akkor valami egészen másfajta zene üti meg a fülünket… Éppen egy fehér sátor előtt vagyunk… ez az elkerített Civil színpad. Ezt meg kell nézni, illetve hallgatni. Ez még belefér, a másik koncert elejéről már úgyis lemaradtunk… A „nézőtéren” néhányan ülnek a földön, vagy állnak a sátor oldalánál, a legtöbben csak benéztek és elfelejtettek továbbmenni.

A színpad előtt két francia srác puszikat dobál a színpadra. A színpadon fiatalok, színes pólókban. Énekelnek. Semmi különös. Mehetünk… Vagyis… ezt a dalt még hallgassuk meg, ez nagyon jó… ja, ezt meg ismerem is. O, happy day, O happy daaay… Óriási taps. A sátorban nem is vagyunk ilyen sokan. Hmm… Vajon honnan jöhet? Ok-ok, mehetünk, csak ezt még mindenképpen meg akartam hallgatni. Vagyis… inkább menjetek előre és a nagyszínpad előtt majd találkozunk. A srácok továbbmentek. Én nem tudok. Valahogy jó helyre sodort a tömeg. Még egy dal: Rejts most el… és még egy: Öröm és boldogság… Sajnos muszáj indulnom…

Kilépek a sátorból, de még mindig hallom a kórust. És most már azt is tudom, hogy honnan jött a taps. Akik a sátor előtt, mellett a fűben ültek vagy feküdtek szintén a gospelt hallgatták. Ahogy egyre távolodok a színpadtól egyre hangosabb a dübörgés, a hangzavar. Eddig nem zavart, de most egy kicsit túl sok… Mind1. Meg kell keresnem a srácokat… O, happy day… dúdolom magamban… a többi éneknek csak a dallama jut eszembe, vagy csak néhány sor… tenger tombol, zúg, süvít a szél, Te emelsz fel a vihar fölé… Éjféli Kiáltás Gospel… jó hír… adventisták… a Lelki Betérő sátor is az övék a Civil Szigeten, hajnal négyig nyitva vannak… ma éjszaka felkeresem őket…”

A koncert utólag is megtekinthető ezen a linken: http://www.ustream.tv/recorded/16574439

Ének egy mosolyért 2011. június 18.

2011.06.18 – Ma egy Budapest melletti kisvárosban szolgáltunk, Pátyon. Egy kislány kedvéért vállaltuk el a koncertet, aki 2010 szeptemberében egy autóbalesetben nagyon súlyosan megsérült és jelenleg is éber kómában fekszik.



A kislány – Vivien – szülei szeretnék a gyógyulásnak és az otthoni gondozásnak minden feltételét biztosítani, amihez természetesen speciális eszközökre van szükség. A jótékonysági koncertünkkel mi is szerettünk volna ehhez hozzájárulni, mosolyt csalni az arcokra és reményt a szívekbe.

Nem sokkal 19:00 óra után, miután egy német testvérvárosból is megérkeztek a vendégek és teljesen megtelt a terem, Csabi zongorázni kezdett és felcsendült Viki gyönyörű hangja: Joyful, Joyful Lord… , majd bevonult az egész kórus és Varga István alpolgármester kedves köszöntő szavai után megkezdődött a koncert. Rejts most el… Glory-glory… Siyahamba… Tudd, van egy gyertya… Elah… Öröm és boldogság… Jézus visszajön… Ahogy az énekek váltották egymást, úgy váltakozott az öröm és a meghatódottság is az arcokon. Nem csak a miénken, hanem a közönségén is. Talán most jobban, mint máskor. Talán mindannyian ugyanarra gondoltunk, Vivien mosolyára, és hogy milyen jó lenne, ha ő is köztünk lehetne, és hogy Istennél semmi sem lehetetlen…

A koncert közben az egyik kórustagunk anyukája, Egerváriné Kökényes Zsuzsa osztotta meg velünk személyes tapasztalatát és közvetítette nekünk Isten gondoskodó és féltő szeretetét, idézve azt a történetet, amikor Jézus egy nagyon beteg kislány édesapjának azt mondta: „Ne félj, csak higyj!” (Mk 5:36).
Kedves Vivien, bár személyesen még nem ismerünk, de imádkozunk érted és a családodért, hogy minél előbb meggyógyulj! Szeretnénk a mosolyodat személyesen is látni! Minél előbb! :)
A koncerten több mint 140 000 Ft gyűlt össze. Reméljük ezzel is hozzájárulhattunk kicsit Vivien felépüléséhez.

Márti

2011. április 20.

Rács mögött az ÉKG!?!

Kicsit megdöbbentő, ugye? De igaz! Bár csak néhány óráig tartott, de nekünk elég meghatározó volt az élmény. Húsvéti meglepetést mentünk szerezni a Kozma utcai börtön lakóinak, de mi is meglepődtünk. Azért is, mert nagyon sokan eljöttek a kis ünnepi hangversenyre, másodszor, mert kiderült, hogy sokan közülük rendszeresen olvassák a Bibliát, harmadszor pedig nagyszerű élmény volt látni, hogy a figyelem középpontja szép lassan Istenre terelődik. Jó volt megtapasztalni, hogy ezek az emberek, - akik közül némelyek már évek óta ott vannak bezárva - Isten felé fordulnak, mert tudják, hogy nála van remény! Kicsit félénken, szerényen ballagott ki az egyik rab, amikor felszólították, hogy vegye át a Biblia Levelező Iskola elvégzéséért járó oklevelet. S miután kezet fogott az egyik bibliamunkással, megfordult, s a többiek szemébe nézve őszinte szavakkal bátorította őket arra, hogy olvassák a Bibliát, mert az valóban Isten szava, és csak egyedül Ő az, aki bármilyen mélységből fel tudja emelni az embert! A versek, az igehirdetés, és az énekek után nagyon sokan jöttek oda hozzánk, hogy megköszönjék, hogy ilyen szép ajándékot adtunk nekik. Biztos vagyok benne, hogy szavaik őszinték voltak, s a tekintetük egészen másnak tűnt, mint amikor beléptek a terembe. A legnagyobb közös élmény talán mindenki számára az volt, amikor a végén együtt énekeltük a rabokkal azt, az éneket, ami Isten szabadításáról szól, és amelyet néhányan már jól ismertek közülük. Engedjétek meg, hogy leírjam a szövegét, mert így talán el tudjátok képzelni, hogy mennyire átérezhette mindenki.

1. „Sokszor úgy érzem összeroskadok, többé nem lesznek jó és rossz napok, nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél se nyár, lelkem terhével egyedül vagyok!

Éjszakák törnek rám, és én úgy érzem megfojt a magány! Félelem fájdalom kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom.

2. Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek, minden emberhez nagyon jó leszek, és ha megbántanak, nem lesz szívemben harag. Ez sem oldotta meg a terhemet.

Mit tegyek ezután? Mikor tűnik fel újra szivárvány? lesz-e még megoldás? Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?!?

3. Van egy út, amit Isten készített, csak ott lelsz nyugtot és békességet. Ez az út a kereszt, ahol Isten szent Fia minden emberért életét adta.

Még ma jöjj, ahogy vagy, hisz Jézus Krisztus téged is elfogad! Félelem, fájdalom eltűnik végleg s te élhetsz szabadon!”

S, hogy mi milyen gondolatokkal jöttünk el onnan? A gyarló emberi természetet nem könnyű legyőzni, se nekik, se nekünk. Ne higgyük, hogy Isten előtt hatalmas különbség van bűn és bűn között. Sőt, tulajdonképpen az Úr előtt semmilyen különbség nincs a rács mögé dugott emberek és miközöttünk. Ő mindenkiért meghalt, mert mindenkit ugyanúgy szeret! :-) S mi mindenhová elmegyünk, hogy ezt elmondjuk! :-)

Mariann