Egy idézet jut eszembe Nagy István Attila tollából: „Bárhogyan is igyekszünk az ünnepeket megfosztani ragyogásuktól, bármennyire is azt halljuk, hogy minden nap egyforma, az ember számára mégis különböznek a napok. Van, akinek a legközönségesebb hétköznap is az ünnepélyesség érzésével telítődik. Vannak tehát napok, amelyek – valamilyen okból – fontosak a számunkra.”
Igen, ez a nap ilyen volt. De inkább úgy fogalmaznám meg, hogy fontossá vált a számunkra. Szép lassan alakult ki minden… Talán egy éve volt már, amikor felmerült a jubileumi koncert gondolata, de akkor még csak azt tudtuk, hogy meg szeretnénk emlékezni majd róla. Azután jöttek az ötletek, amivel felejthetetlenné tudnánk tenni ezt az eseményt, és ahogy készültünk és várakoztunk, úgy vált számunkra is egyre kedvesebbé és fontosabbá ez a jubileumi nap :)
Mire elérkezett a dember 17-e már minden készen állt az ünnepségre. A meghívók kiosztva, kiragasztva és megosztva; barátok, családtagok, munkatársak és régi kórustagok meginvitálva; a terem és az előtér feldíszítve; a hangosítás és kivetítés rendben; az új CD elkészült; ahogy a fényképes visszaemlékezés is; az előtérben a kórus 5 évét bemutató kiállítás megtekinthető; a meglepetés mézeskalács-szívek előkészítve; az állófogadáshoz szükséges aprósütik hamarosan az asztalokon; a jubileumi szülinapi torta pedig elrejtve. Minden a helyén van… Lassan megtelt a Versailles Rendezvényterem és elkezdődött az este…
A koncerten az énekek három csokorba voltak összegyűjtve és valamiért mindegyik kedves volt a számunkra. :-) Először az új CD-nkről csendültek fel dalok, amik azért is voltak különösek a számunkra, mert az elmúlt hónapok szinte minden hétvégéje ezen dalok felvételeiről vagy az erre való próbákról szóltak. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan fognak ezek az énekek tetszeni a közönségnek. Ezután következett néhány ünnepi gondolat Ősz-Farkas Ernő lelkésztől, aki már a kórus megalakításától kezdve bátorított bennünket a közös éneklésre és szolgálatra. Az életünket meghatározó „nagy találkozásokról” beszélt, amikre úgy emlékezhetünk vissza, mint életünk legszebb napjára. Találkozás baráttal, egy új családtaggal, a nagy szerelemmel vagy a Végtelen Istennel… Bár még mindig Ernő szavai csengtek a fülünkbe máris folytatódott a koncert. A második csokorba azok a dalok voltak összegyűjtve, amelyek elénekléséhez a színpadra invitáltuk az összes jelenlevő régi kórustagot is. Külön öröm volt az is, hogy ilyen sokan részt tudtak venni a koncerten és hogy együtt énekelhettünk!! Újra csak bebizonyosodott, hogy ha sokan éneklünk a kórusban annál csak egy jobb dolog van. Ha még többen! :-) Így, hogy kiegészültek a szólamok a régi tagokkal még nagyobb öröm volt Istent dicsőíteni! Egymás után szóltak a már jól ismert énekeink és a kórus hangja, még jobban megtöltötte a termet.
„Jézus visszajön, mindig készen várjuk őt”, „Mikor még semmi nem létezett…” … tényleg jó volt együtt énekelni!
A harmadik dalcsokorban elhangzó ünnepi énekek pedig csak még jobban felkészítették a szívünket és a lelkünket az adventi várakozás idején a néhány napon belül elközelgő karácsonyra. Bár a koncert lassan véget ért, mégsem kellett szerencsére még hazamennünk. A koncert utáni állófogadás alatt volt időnk beszélgetni, megköszönni a támogatását számunkra fontos embereknek, felidézni vicces vagy megható történeteket, amiket együtt éltünk át, vagy éppen új barátainknak mesélni el egy-egy szép emlékünket… A közösen megtekintett fényképes összeállítás sok-sok koncert és közös éneklés pillanatát juttatta eszünkbe…
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6UKFgO9c5K4
Talán nem is gondoltuk, hogy ilyen fontos lesz számunkra ez a nap… de igen, „valamilyen okból” fontossá vált… Talán az tette azzá, hogy szeretettel készültünk rá, vagy az hogy ott voltatok, vagy az, hogy Isten neve újra fel lett emelve… Vagy ez így mind együtt… Mindenesetre köszönjük, hogy ezt a számunkra (is) fontos napot együtt ünnepelhettük veletek! :-)
Köszönjük, hogy öröm5 okoztatok nekünk!! :-)
