Éjféli Kiáltás Gospel Kórus

5 év jubileumi margójára

2012-01-18T01:59:00.000-08:00

Egy idézet jut eszembe Nagy István Attila tollából: „Bárhogyan is igyekszünk az ünnepeket megfosztani ragyogásuktól, bármennyire is azt halljuk, hogy minden nap egyforma, az ember számára mégis különböznek a napok. Van, akinek a legközönségesebb hétköznap is az ünnepélyesség érzésével telítődik. Vannak tehát napok, amelyek – valamilyen okból – fontosak a számunkra.”

Igen, ez a nap ilyen volt. De inkább úgy fogalmaznám meg, hogy fontossá vált a számunkra. Szép lassan alakult ki minden… Talán egy éve volt már, amikor felmerült a jubileumi koncert gondolata, de akkor még csak azt tudtuk, hogy meg szeretnénk emlékezni majd róla. Azután jöttek az ötletek, amivel felejthetetlenné tudnánk tenni ezt az eseményt, és ahogy készültünk és várakoztunk, úgy vált számunkra is egyre kedvesebbé és fontosabbá ez a jubileumi nap :)

Mire elérkezett a dember 17-e már minden készen állt az ünnepségre. A meghívók kiosztva, kiragasztva és megosztva; barátok, családtagok, munkatársak és régi kórustagok meginvitálva; a terem és az előtér feldíszítve; a hangosítás és kivetítés rendben; az új CD elkészült; ahogy a fényképes visszaemlékezés is; az előtérben a kórus 5 évét bemutató kiállítás megtekinthető; a meglepetés mézeskalács-szívek előkészítve; az állófogadáshoz szükséges aprósütik hamarosan az asztalokon; a jubileumi szülinapi torta pedig elrejtve. Minden a helyén van… Lassan megtelt a Versailles Rendezvényterem és elkezdődött az este…

A koncerten az énekek három csokorba voltak összegyűjtve és valamiért mindegyik kedves volt a számunkra. :-) Először az új CD-nkről csendültek fel dalok, amik azért is voltak különösek a számunkra, mert az elmúlt hónapok szinte minden hétvégéje ezen dalok felvételeiről vagy az erre való próbákról szóltak. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan fognak ezek az énekek tetszeni a közönségnek. Ezután következett néhány ünnepi gondolat Ősz-Farkas Ernő lelkésztől, aki már a kórus megalakításától kezdve bátorított bennünket a közös éneklésre és szolgálatra. Az életünket meghatározó „nagy találkozásokról” beszélt, amikre úgy emlékezhetünk vissza, mint életünk legszebb napjára. Találkozás baráttal, egy új családtaggal, a nagy szerelemmel vagy a Végtelen Istennel… Bár még mindig Ernő szavai csengtek a fülünkbe máris folytatódott a koncert. A második csokorba azok a dalok voltak összegyűjtve, amelyek elénekléséhez a színpadra invitáltuk az összes jelenlevő régi kórustagot is. Külön öröm volt az is, hogy ilyen sokan részt tudtak venni a koncerten és hogy együtt énekelhettünk!! Újra csak bebizonyosodott, hogy ha sokan éneklünk a kórusban annál csak egy jobb dolog van. Ha még többen! :-) Így, hogy kiegészültek a szólamok a régi tagokkal még nagyobb öröm volt Istent dicsőíteni! Egymás után szóltak a már jól ismert énekeink és a kórus hangja, még jobban megtöltötte a termet.

„Jézus visszajön, mindig készen várjuk őt”, „Mikor még semmi nem létezett…” … tényleg jó volt együtt énekelni!

A harmadik dalcsokorban elhangzó ünnepi énekek pedig csak még jobban felkészítették a szívünket és a lelkünket az adventi várakozás idején a néhány napon belül elközelgő karácsonyra. Bár a koncert lassan véget ért, mégsem kellett szerencsére még hazamennünk. A koncert utáni állófogadás alatt volt időnk beszélgetni, megköszönni a támogatását számunkra fontos embereknek, felidézni vicces vagy megható történeteket, amiket együtt éltünk át, vagy éppen új barátainknak mesélni el egy-egy szép emlékünket… A közösen megtekintett fényképes összeállítás sok-sok koncert és közös éneklés pillanatát juttatta eszünkbe…

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6UKFgO9c5K4

Talán nem is gondoltuk, hogy ilyen fontos lesz számunkra ez a nap… de igen, „valamilyen okból” fontossá vált… Talán az tette azzá, hogy szeretettel készültünk rá, vagy az hogy ott voltatok, vagy az, hogy Isten neve újra fel lett emelve… Vagy ez így mind együtt… Mindenesetre köszönjük, hogy ezt a számunkra (is) fontos napot együtt ünnepelhettük veletek! :-)

Köszönjük, hogy öröm5 okoztatok nekünk!! :-)

Énekeljünk JÁTSZÓTERET!

2011-10-05T02:00:00.000-07:00

2011. szeptember 24-én, szombaton egy közeli városban énekeltünk, Mendén. Bár az új CD-nk próbái és felvételei teljes erővel folynak mégis boldogan mondtunk igent erre az újabb felkérésre. Természetesen ez is jótékonysági koncert volt, nem is akármilyen! :) A befolyt adományok egy mendei játszótér felépítésének első lépéseinek költségeit fedezték, a gyermekek legnagyobb örömére. :o)

Mendén korábban – a Polgármester Úr elmondása szerint – még nem szólalt meg a GOSPEL, úgyhogy nagyon örültünk neki, hogy ezt a műfajt, a jó hírt, Isten „megénekelt szeretetét” mi mutathattuk be először a vendégeknek. A dalaink természetesen most sem szólhattak másról, mint Isten csodálatos kegyelméről és szeretetéről!

Jó volt látni a közönség soraiban a csillogó szemű gyerekeket is, akik gondoskodtak koncert közben is mindenről. Ha kellett, akkor Dáninak segítettek a sorok közül vezényelni, vagy éppen segítettek „eltüntetni” néhány süti-vásáros édességet. :)

Talán nem mindenkit az hozott el a koncertre, hogy Isten gondviseléséről halljon, mégis hisszük, hogy senki se távozott anélkül, hogy magával ne vitte volna a szívében énekeink egy-egy sorát. Bízunk benne, hogy valóra válnak az ének szavai, és a felépülő játszótér mindig emlékeztet majd mindnyájunkat:

„Nem tévedhetsz el, ha csak benne bízol,
erőt ad az Úr, ha döntened kell.

Megvigasztal majd, ha elfáradnál.
Ő nem hagy egyedül, Ő a legjobb barát.”

Legyen így! :-)

2011-08-19T14:34:00.000-07:00

Gospel a SZIGET-en – egy Szigetlakó szemével (igaz történet alapján)

„A Szigeten nem gondolkodik az ember, nem tervez, vagy ha mégis, akkor egyszer csak azon veszi észre magát, hogy teljesen máshol van, mint szeretne és bár el akart menni erre vagy arra a koncertre, de elfelejtette, vagy teljesen máshol volt éppen, mert annyi ember van a Szigeten, annyi „érdekes arc”, annyi program, hogy általában az ember csak sodródik. Sodródik a tömeggel…

A Sziget főtere felé haladva már messziről hallatszik a nagyszínpadról a Ben L’oncle Soul mély basszusa. A tömeg arra megy, hát mi is arra sodródunk a haverokkal. Jó lesz a színpad előtt zúzni… A Civil Szigetet elhagyva már fel is tűnik a nagyszínpad, az óriáskivetítők, a fények. Az egyre sűrűsödő embertömegben kicsit lassabban tudunk már csak haladni. És akkor valami egészen másfajta zene üti meg a fülünket… Éppen egy fehér sátor előtt vagyunk… ez az elkerített Civil színpad. Ezt meg kell nézni, illetve hallgatni. Ez még belefér, a másik koncert elejéről már úgyis lemaradtunk… A „nézőtéren” néhányan ülnek a földön, vagy állnak a sátor oldalánál, a legtöbben csak benéztek és elfelejtettek továbbmenni.

A színpad előtt két francia srác puszikat dobál a színpadra. A színpadon fiatalok, színes pólókban. Énekelnek. Semmi különös. Mehetünk… Vagyis… ezt a dalt még hallgassuk meg, ez nagyon jó… ja, ezt meg ismerem is. O, happy day, O happy daaay… Óriási taps. A sátorban nem is vagyunk ilyen sokan. Hmm… Vajon honnan jöhet? Ok-ok, mehetünk, csak ezt még mindenképpen meg akartam hallgatni. Vagyis… inkább menjetek előre és a nagyszínpad előtt majd találkozunk. A srácok továbbmentek. Én nem tudok. Valahogy jó helyre sodort a tömeg. Még egy dal: Rejts most el… és még egy: Öröm és boldogság… Sajnos muszáj indulnom…

Kilépek a sátorból, de még mindig hallom a kórust. És most már azt is tudom, hogy honnan jött a taps. Akik a sátor előtt, mellett a fűben ültek vagy feküdtek szintén a gospelt hallgatták. Ahogy egyre távolodok a színpadtól egyre hangosabb a dübörgés, a hangzavar. Eddig nem zavart, de most egy kicsit túl sok… Mind1. Meg kell keresnem a srácokat… O, happy day… dúdolom magamban… a többi éneknek csak a dallama jut eszembe, vagy csak néhány sor… tenger tombol, zúg, süvít a szél, Te emelsz fel a vihar fölé… Éjféli Kiáltás Gospel… jó hír… adventisták… a Lelki Betérő sátor is az övék a Civil Szigeten, hajnal négyig nyitva vannak… ma éjszaka felkeresem őket…”

A koncert utólag is megtekinthető ezen a linken: http://www.ustream.tv/recorded/16574439

Ének egy mosolyért 2011. június 18.

2011-06-23T00:56:00.000-07:00

2011.06.18 – Ma egy Budapest melletti kisvárosban szolgáltunk, Pátyon. Egy kislány kedvéért vállaltuk el a koncertet, aki 2010 szeptemberében egy autóbalesetben nagyon súlyosan megsérült és jelenleg is éber kómában fekszik.

A kislány – Vivien – szülei szeretnék a gyógyulásnak és az otthoni gondozásnak minden feltételét biztosítani, amihez természetesen speciális eszközökre van szükség. A jótékonysági koncertünkkel mi is szerettünk volna ehhez hozzájárulni, mosolyt csalni az arcokra és reményt a szívekbe.

Nem sokkal 19:00 óra után, miután egy német testvérvárosból is megérkeztek a vendégek és teljesen megtelt a terem, Csabi zongorázni kezdett és felcsendült Viki gyönyörű hangja: Joyful, Joyful Lord… , majd bevonult az egész kórus és Varga István alpolgármester kedves köszöntő szavai után megkezdődött a koncert. Rejts most el… Glory-glory… Siyahamba… Tudd, van egy gyertya… Elah… Öröm és boldogság… Jézus visszajön… Ahogy az énekek váltották egymást, úgy váltakozott az öröm és a meghatódottság is az arcokon. Nem csak a miénken, hanem a közönségén is. Talán most jobban, mint máskor. Talán mindannyian ugyanarra gondoltunk, Vivien mosolyára, és hogy milyen jó lenne, ha ő is köztünk lehetne, és hogy Istennél semmi sem lehetetlen…

A koncert közben az egyik kórustagunk anyukája, Egerváriné Kökényes Zsuzsa osztotta meg velünk személyes tapasztalatát és közvetítette nekünk Isten gondoskodó és féltő szeretetét, idézve azt a történetet, amikor Jézus egy nagyon beteg kislány édesapjának azt mondta: „Ne félj, csak higyj!” (Mk 5:36).
Kedves Vivien, bár személyesen még nem ismerünk, de imádkozunk érted és a családodért, hogy minél előbb meggyógyulj! Szeretnénk a mosolyodat személyesen is látni! Minél előbb! :)
A koncerten több mint 140 000 Ft gyűlt össze. Reméljük ezzel is hozzájárulhattunk kicsit Vivien felépüléséhez.

Márti

2011. április 20.

2011-04-27T12:20:00.000-07:00

Rács mögött az ÉKG!?!

Kicsit megdöbbentő, ugye? De igaz! Bár csak néhány óráig tartott, de nekünk elég meghatározó volt az élmény. Húsvéti meglepetést mentünk szerezni a Kozma utcai börtön lakóinak, de mi is meglepődtünk. Azért is, mert nagyon sokan eljöttek a kis ünnepi hangversenyre, másodszor, mert kiderült, hogy sokan közülük rendszeresen olvassák a Bibliát, harmadszor pedig nagyszerű élmény volt látni, hogy a figyelem középpontja szép lassan Istenre terelődik. Jó volt megtapasztalni, hogy ezek az emberek, - akik közül némelyek már évek óta ott vannak bezárva - Isten felé fordulnak, mert tudják, hogy nála van remény! Kicsit félénken, szerényen ballagott ki az egyik rab, amikor felszólították, hogy vegye át a Biblia Levelező Iskola elvégzéséért járó oklevelet. S miután kezet fogott az egyik bibliamunkással, megfordult, s a többiek szemébe nézve őszinte szavakkal bátorította őket arra, hogy olvassák a Bibliát, mert az valóban Isten szava, és csak egyedül Ő az, aki bármilyen mélységből fel tudja emelni az embert! A versek, az igehirdetés, és az énekek után nagyon sokan jöttek oda hozzánk, hogy megköszönjék, hogy ilyen szép ajándékot adtunk nekik. Biztos vagyok benne, hogy szavaik őszinték voltak, s a tekintetük egészen másnak tűnt, mint amikor beléptek a terembe. A legnagyobb közös élmény talán mindenki számára az volt, amikor a végén együtt énekeltük a rabokkal azt, az éneket, ami Isten szabadításáról szól, és amelyet néhányan már jól ismertek közülük. Engedjétek meg, hogy leírjam a szövegét, mert így talán el tudjátok képzelni, hogy mennyire átérezhette mindenki.

1. „Sokszor úgy érzem összeroskadok, többé nem lesznek jó és rossz napok, nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél se nyár, lelkem terhével egyedül vagyok!

Éjszakák törnek rám, és én úgy érzem megfojt a magány! Félelem fájdalom kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom.

2. Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek, minden emberhez nagyon jó leszek, és ha megbántanak, nem lesz szívemben harag. Ez sem oldotta meg a terhemet.

Mit tegyek ezután? Mikor tűnik fel újra szivárvány? lesz-e még megoldás? Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?!?

3. Van egy út, amit Isten készített, csak ott lelsz nyugtot és békességet. Ez az út a kereszt, ahol Isten szent Fia minden emberért életét adta.

Még ma jöjj, ahogy vagy, hisz Jézus Krisztus téged is elfogad! Félelem, fájdalom eltűnik végleg s te élhetsz szabadon!”

S, hogy mi milyen gondolatokkal jöttünk el onnan? A gyarló emberi természetet nem könnyű legyőzni, se nekik, se nekünk. Ne higgyük, hogy Isten előtt hatalmas különbség van bűn és bűn között. Sőt, tulajdonképpen az Úr előtt semmilyen különbség nincs a rács mögé dugott emberek és miközöttünk. Ő mindenkiért meghalt, mert mindenkit ugyanúgy szeret! :-) S mi mindenhová elmegyünk, hogy ezt elmondjuk! :-)

Mariann

2011. április 7-10.

2011-04-15T01:36:00.000-07:00

Üdv Mindenkinek!

Újra mögöttünk van egy nagyszerű hétvége, amit nem lehet szó nélkül hagynunk! :)

Kíváncsiak vagytok? Elmeséljük Nektek! :) Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy… nem! Nem egy, hanem 44 utasa az egy nagy busznak. S, hogy merre jártunk? Találjátok ki! Segítünk: gyönyörű hegyek, folyók, kanyargós utak, medvék, kézzel készített dísztárgyak, ruhák, népi motívumok, egy-egy falu főutcáján bazárok, sóbánya... Na? Rájöttetek? Igen! Ez a varázslatos Erdély! :) Nem, nem vagyunk elfogultak, még annak ellenére sem, hogy a kórus fele arról a vidékről származik. Azt sem mondhatjuk, hogy az esti indulás és az éjjeli félalvós hosszú utazás miatt csak homályosan láttuk mindezt! Nem! Erdély valóban gyönyörű! Egyetlen negatív dolog csak a programunk sűrűsége volt. Ez utóbbit tudjátok, mihez lehetne hasonlítani? Amikor befizetsz egy utazási irodánál egy egyhetes olasz buszos körútra. Elképzelted? Izzasztó, de rengeteg szuper élmény és király hangulat, ami cserébe a tiéd!!! :) A hab a tortán pedig az ottani adventista testvérek kedvessége, vendégszeretete volt. Mert hát igen, szolgálni, énekelni mentünk, s valami olyasmit vittünk oda, ami – az ő szavaikkal élve – áttörést jelentett. Tudjátok, olyan lehetett, mint a Tordai hasadék, amit most csak messziről láttunk, de így is nagynak tűnt! :) Viccet félretéve hatalmas élmény volt mindannyiunk számára, mind az egymással, mind pedig az Istennel szerzett tapasztalatok sorozata, amiket együtt átéltünk ezen a felejthetetlen hétvégén. A csoda, amire nem számítunk, bármikor megtörténhet velünk, mert Isten tervében már ott volt! :)

Ha kíváncsiak vagytok még több részletre, akkor olvassatok tovább!

Szóval minden csütörtök este kezdődött. Sulit, munkahelyet hátrahagyva izgatottan indultunk útra a külön buszunkkal, Budapestről. Tudtuk, hogy hosszú lesz az út, sűrű lesz a program, de sok szép élmény is vár ránk.

Nem szeretnénk Titeket fárasztani az utazás beszámolójával, csak annyit róla, hogy pihentető volt, gyors, rövid, kényelmes és végigaludtuk az egészet…. vagy nem. :) Röpke 11 óra utazás után, román idő szerint délelőtt 11-re meg is érkeztünk Marosvásárhelyre

A városról: Miután egy kicsit kipihentük magunkat elindultunk a város felfedezésére. Az első utunk egy pizzériába vehetett, ahol mindannyian újból feltöltődtünk a finom ételtől. Ebéd után tettünk egy rövid városnéző sétát. Mivel a kórus tagjai közül többen is születtek, laktak vagy tanultak itt, így elég sok idegenvezetőnk volt.
A város utcáin sétálva nézegettük a szebbnél szebb szecessziós épületeket és közben öröm volt hallgatni, hogy milyen sok magyar beszédfoszlány üti meg a fülünket. (mármint úgy rajtunk kívüli forrásból is :) ). Valahogy olyan hihetetlennek tűnt, hogy ilyen messze a határtól a városnak több mint a fele magyar…

De vissza a városnézéshez! A Kultúrpalotát semmiképpen sem szerettük volna kihagyni, és bár alig valamivel a záróra előtt érkeztünk a helyiek annyira kedvesek voltak, hogy nem is foglalkozva az idővel, szívesen körbevezettek bennünket az összes termen. Az épület magyar vonatkozású kincsei és emlékei mellett egy kicsit olyan volt, mintha egy mesebeli palotába kerültünk volna. :) A díszes folyosók, a különleges festésű lépcsőház, a gyönyörű üvegablakok, a Tükörterem hatalmas velencei tükrökkel, a hatalmas, színes ólomüvegeken megelevenedő mondák egy teljesen más világba röpítettek minket. Gyönyörű volt! Ráadásként a toronyból gyönyörű látképet kaptunk a városról! :)
A hangversenytermet is megnézhettük, ami igazán méltó hely volt arra, hogy kifejezzük Istennek a hálánkat. Nem is mentünk el onnan (ének)szó nélkül!

A szolgálatokról: Annak ellenére, hogy eredetileg csak a szombat esti koncertre kaptunk felkérést nagyon szépen betelt szolgálatokkal az ottlétünk. Ha röviden szeretnénk elmesélni ezt a napunkat, akkor megtehetnénk így is: próba, szolgálat. Ha viszont hosszabban, akkor: próba, szolgálat, próba, szolgálat, szolgálat, ebéd, próba, szolgálat, próba, koncert. :)
Bár tényleg nagyon sűrű volt a programunk és úgy tűnt nekünk is, hogy az erőnk is egyre fogy, hogy egyre fáradtabbak vagyunk és többen egyre betegebbek lesznek, Isten mégis csodálatos módon kipótolta minden hiányosságunkat.
Bár az egész nap nagyon hosszúnak tűnt mégis nagyon gyorsan elérkezett az este, a koncert ideje.

A koncertről: Nem mondhatnánk, hogy nagyon izgulni szoktunk a koncertjeink előtt: az énekeket tudjuk, a szervezés általában nem a mi kezünkben van, Isten vezetését mindig kérjük, de most talán egy kicsit mégis nyugtalanok voltunk. Vajon hogy sikerül a koncert? Nem magunk miatt volt ez kérdés, hanem sokkal inkább a helyiek miatt. Akik eljöttek, és akik végül úgy döntöttek, hogy nem jönnek el. Anélkül, hogy mi sok mindenről tudtunk volna a háttérben zajló dolgokról, azért mi is éreztük, hogy eléggé nagy figyelem kísért minket. Voltak, akik úgy gondolták, hogy ilyen énekekkel, ilyen stílusban, dobbal nem lehet Istent dicsőíteni. Vagy mégis? Egy koncerten igen? Egy templomban nem? Örök kérdések… És a válaszok ott voltak már a fejekben.

Szóval különleges koncert volt ez, itt Marosvásárhelyen. Bizonyságtevés volt ez is, de talán az első olyan koncertünk, ahol nem elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy mi mellett vagy Kiről teszünk bizonyságot, hanem az, hogy hogyan tesszük ezt. (Örömmel, dobokkal, zongorával, fuvolával)
A 400 fős nézőtér elsőre soknak tűnt, ismerve az elvárásokat és talán az előítéleteket, de hihetetlenül gyorsan megtelt a terem. És a vendégek csak jöttek és jöttek… És előkerültek a pótszékek, a lócák, a padok, beteltek a lépcsők, a folyosók, előkerültek a fényképezők, a kamerák, a kamerás mobilok…. És felcsendült: „Halleluja, Halleluja Jézus, Halleluja, Halleluja Jézus Ámen”. A koncert elkezdődött. És többé már nem voltak kérdések! Isten Lelke ott volt és mindent elrendezett! Nagyon megható volt látni a koncert alatt az embereket! Ahogy az esetleges kezdeti bizonytalanság, vagy felvont szemöldökök helyére megnyugvás és mosoly került! :) A koncert végén örömmel énekelte a közel 600 fős nézőközönség a kórussal együtt: „Jézus visszajön,…” és „Ez az öröm el ne múljék”! Igen! Fantasztikus koncert volt! Az idős bácsikák is tapsolva jöttek ki a teremből a koncert végén és álltak be CD-t venni, hogy talán haza tudják magukkal vinni ezt a hangulatot. De egyet biztosan hazaviszünk mindannyian: Nem az számít, hogy hogyan teszünk bizonyságot, hanem az, hogy Kiről! És ez így van, mert megtapasztaltuk! :) Hála legyen Istennek!!! :)

Az elszállásolásunkról: Amit mindenképpen magunkkal viszünk még, az a helyiek vendégszeretete lesz! Családok fogadtak be bennünket erre a néhány napra és tényleg úgy éreztük, hogy nem csak a gyülekezeteknek lettünk a részei, hanem a családoknak is! Ezen a hétvégén mindannyian otthon érezhettük magunkat Marosvásárhelyen. És azt hiszem, hogy ez így is marad! Most már mindannyian haza jövünk ide! :)
Köszönjük mindenkinek a kedvességet, a külön figyelmességeket, a fuvarozgatásokat, a szeretetet és hogy néhány napig mi is a családjaitok tagjai lehettünk! Mire elérkezett a vasárnap reggel akkor éreztük igazán, hogy mennyire elszaladt ez a néhány nap és még mennyi mondanivalónk és mesélnivalónk lenne az „új családunknak”. De sajnos indulnunk kellett.

A hazaútról: A hazautunk semmivel sem volt rövidebb, mint amennyire idefelé jövet emlékeztünk, sőt még tettünk egy kis kitérőt is a Tordai Só-barlangba. Persze, ott nem busszal, hanem gyalog. :) Hogy melyik volt a sóbarlangi kis kirándulásunk legkülönlegesebb része? Sok minden eszünkbe juthat: a tárnák, a visszhang, a só-nyalogatás, a régi történetek, a régi eszközök, a csónakázó-tó, a kicsi óriáskerék, az élményközpont, a panoráma-lift vagy a vicces idegenvezetőnk... De a legjobb mégis az a kis színpad volt a sóbánya legmélyén, az élményközpont szélén, ahol az idegenvezetőnk felkérésére énekelhettünk. Először még csak magunk között, aztán elkezdtek az emberek figyelni és hallgatni minket. Különleges találkozása volt ez az ellentéteknek. Jelen és múlt… Sötétség mélyén Isten világosságát hirdetni…. Ez a mi szolgálatunk is! Istennek legyen hála, hogy fel tud bennünket használni ebben a munkában! Tapasztalatokkal és csodás élményekkel gazdagabban tértünk haza. Amiben az elején csak reménykedtünk! :)

Vélemények, ahogy mi láttuk a hétvégét:
„Koncert után egy pár fiatal odajött hozzám, hogy nagyon várnak vissza minket. :)”

„Élményekben gazdag hétvége volt, csak egy kicsit fárasztó! Nagyon szeretem az ilyen ÉKG-s hosszú hétvégéket! Nagyon kedvesek voltak a házigazdáink! A koncert közben volt egy nagyon jó tapasztalatom. Az első néhány ének után nagyon rosszul lettem, az ájulás határán voltam és elkezdtem közben nagyon imádkozni és teljesen helyrejöttem!”

„Nagyon jó érzés volt visszatérni a szülővárosomba. Odajöttek többen és mondták, hogy nagyon jó volt és hogy várnak vissza. Többször meghatódtam a koncert közben is, amikor láttam a szeretetet a közönség körében.”

„ Ami nagyon megfogott, az a vendéglátóink vendégszeretete volt. Nagyon kedvesek voltak, segítőkészek. Az utazás is tetszett, bár a hazafelé utat tanulással töltöm.”

„ Jó volt a vendéglátóinknál! Örültünk, hogy fiatalokhoz kerültünk. Nagyon sokat beszélgettünk erkölcsi dolgokról, hogy milyen különbség van a két ország között. Nagyon meghatódtam a koncerten, ahogy fogadták énekünket!”

„Hol is kezdjem… Az elején úgy gondoltuk, hogy itt nagyon fegyelmezettnek kell lennünk és mindenből a legkonzervatívabbat kell adnunk. Viszont a koncert egy rendes ÉKG koncert volt, és nagyon tetszett az embereknek. Sőt! Az elején még azon aggódtunk, hogy az emberek meg fognak botránkozni. És a végén pedig fennállva tapsolt a közel 600 fős közönség! :)”

„Az volt a legjobb pillanat, hogy a koncert után a régen látott barátaim odajöttek hozzám és mondták, hogy bár volt nekik eddig is ÉKG-s CD-jük, de így élőben hallani a kórust mennyire jó volt.”

„Kedves volt a család, akiknél aludtunk. Annyira aranyosak voltak, hogy azt hitték, hogy vegán vagyok és teljesen külön főztek rám. Az is nagyon meghatott, hogy a román gyüliben mennyire odavoltak értünk.”

„Nagyon jól éreztem magam! Sajnos csak két énekben tudtam énekelni, mert beteg voltam. Bár így kívülről látni a kórust nagyon különleges élmény volt, mégis rossz volt, hogy úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen a részese ennek az élménynek. Úgy gondolom, hogy a kórusnak is nagy szüksége volt erre a hétvégére, nagyon közösségformáló volt.”

„Nagyon nagy várakozással indultam, mert tudtam, hogy nagyon sok programunk lesz és nagy az elvárás is. Sokan figyeltek minket, sokan kérdeztek tőlünk. Kiemelném a TV-interjút. Sok nekem szegzett kérdés volt: miért pont ez a stílus, miért pont dobokkal, stb. De szerintem jól sikerült! :) Jó volt, hogy nem adventisták is voltak velünk, itt a buszon és ott voltak ők is a szolgálatainkon! Tetszett az éneklés a sóbányában, ahogy az emberek odajöttek és leültek hallgatni minket. Jó volt így közösségben együtt lenni! Fel voltunk készülve arra, hogy kicsit konzervatívabb lesz a visszajelzés, de a közönség együtt énekelt velünk, együtt örült velünk és együtt dicsérhettük Istent! Nagyon meghatódtam, amikor az emberek odajöttek, hogy kifejezzék az örömüket!”

„Jó volt otthon lenni. Nem számítottam ilyen nagy lelkesedésre. Nagyon jó volt látni a nézőket a koncert közben. Nagyon felszabadultak voltak! :)”

„Erdélyből származom és jól ismerem az erdélyi testvéreket és viszonylag konzervatívnak mondhatók, de arra tényleg nem számítottam, hogy olyan meleg, barátságos fogadtatásban lesz részünk, amit sem Magyarországon sem máshol külföldön sem tapasztaltunk.”

„Nagyon nagy élményem volt, hogy a koncert elején megakadt a szemem két öreg bácsin, akik csóválták a fejüket és ez nagyon elkeserített, de végén arra lettem figyelmes, hogy fennállva, mosollyal az arcukon tapsolnak. :)”

„Azokat a szolgálatokat szeretem, amikor inkább olyanoknak éneklünk, akik nem ismerik Istent és így is bizonyságot tehetünk és voltak fenntartásaim ezzel a hétvégével kapcsolatban, de amikor már ott voltunk, akkor nagyon lelkes voltam és örültem, hogy eljöttünk. Pozitív élményekkel jövünk haza! :) Több fiatal is odajött hozzám, akik kórusban énekelnek, hogy szeretnének ők is ilyen énekeket énekelni.”

„Nagyon jól éreztük magunkat, de nagyon fárasztó volt, de ami a lényeg, hogy Istennek szolgálhattunk, azt megkaptuk. Egy mérföldkő volt ez a kórus életében, mert először voltunk Erdélyben. De ez egy mérföldkő volt az ő számukra is. Bár egy kicsit kétkedve fogadták a pörgősebb énekeket, a végére ők is felszabadultak. Ezt Istennek köszönhetjük! A legnagyobb élményem pedig az volt, hogy ezt az újfajta stílust fennállva tapsolták.”

„Nagyon nagy tapasztalatom volt a Joyfull szólórészével kapcsolatban. Izgultam, hogy hogy sikerül majd elénekelnem és a koncert végén többen odajöttek hozzám, hogy mennyire meghatódtak rajta! Az is hatalmas élmény volt, hogy mennyire vendégszeretők és befogadók voltak a helyiek. Teljesen otthon éreztük magunkat! :)”

„Nem gondoltam volna, de őszintén, hogy ekkora szél lesz! :) Most voltam először Erdélyben és nagyon jó élmény volt!”

„Kedves volt a fogadtatás! Egy kicsit aggódtam a vendéglátóink miatt, de pozitívan csalódtam mindenkiben. Nagyon közvetlenek az ottani emberek. Az egyik kisfiú odajött azonnal hozzám, amikor meglátott és azt mondta: „Te sovánka vagy, mint én! :)”

„A gyülikkel kapcsolatban nagyon pozitív élményeim vannak. Annyian vannak ott egy-egy gyülekezetben, ahányan nálunk egy-egy országos rendezvényen! A család, ahol voltunk nagyon kedves volt! Zoli még a félig nyers brokkolit is megette! Ez nagy áttörés nála! :)”

„Nagyon nagy élmény volt! Mint mindig, ha veletek vagyok! :) Nagyon jól éreztem magam. Örültem, hogy ilyen sok ember előtt léphettünk fel!”

„Jól éreztem magam! Ez volt az első nagyobb koncertem az ÉKG-val és nagyon nagy tapasztalat volt látni koncert közben az emberek arcát, ahogy visszamosolyogtak ránk!”

„Szinte haza mentem Marosvásárhelyre. Nagyon örültem, hogy sok rokonom és ismerősöm jött el a koncertre! És az is nagy tapasztalatom volt, hogy átjutottam a határon! :)”

„Én is haza mentem Marosvásárhelyre és ez teljesen pluszt adott. Jó volt olyan embereknek énekelni, akiket már gyerekkoromban is szerettem. Ja és a táj mindig megindító!”

Mariann-Márti-ÉKG :)

2011. március 19

2011-03-25T04:03:00.000-07:00

Ma két helyszínen is énekeltünk

Az első koncertünk Dunaújvárosban volt. A felkészülésre szánt időnk nagyon gyorsan elrepült. „Ezt a dalt még egyszer a közepétől… Erre a belépésre nagyon kell figyelned! Álljunk be a színpadra! Vicus, gyere, a helyi tv-nek kellene interjút adni az ADRA nevében! Hűha, már itt is vannak a vendégek! Gyertek egy közös imára és kezdjük!”

Mire elkezdődött a koncert a Művelődési Központ nagyterme teljesen megtelt. A koncert kedvezményezettjei, a gyermekek is ott ültek a nézőtéren és tátott szájjal hallgatták az énekeket, vagy éppen együtt énekeltek a kórussal. :o) Minden gyermek a koncert végén, az ADRA jóvoltából egy-egy apró édességet kapott, a nagycsaládosok pedig két-két hatalmas ajándéktáskával távozhattak.

A következő koncert helyszíne Mezőszilas volt. A helyi református templomban már nem először énekeltünk, és nagyon szívesen jövünk ide vissza! J Hogy mi lehet a hely varázsa? Talán a templom több százéves múltja, ami egy kicsit minket is magával ragad… vagy maga a tudat, hogy egy templomban dicsérhetjük Istent és így mi is egy kicsit közelebb lehetünk Hozzá… vagy a gyönyörű akusztika… vagy a helyiek kedvessége és mosolya… vagy ez így mind együtt… Aki ott volt, az tudja! Aki nem volt ott, az jöjjön el legközelebb! Ígérjük, még visszatérünk!
Márti